Néhány napja már megmutattam az újságírók és pr szakemberek kapcsolatáról készített nem reprezentatív felmérésem eredményét. A rengeteg hasznos számadat és iránymutató információ mellett viszont az újságírók egyedi véleményéhez is hozzájutottam.

A kérdőív kitöltésének végén arra kértem a válaszadókat, hogy árulják el, mi a pr szakemberek által elkövetett legnagyobb és leggyakoribb hiba! A sajtó munkatársai pedig nem féltek elém tárni kendőzetlen véleményüket a magyar pr szakmáról. Érdemes tanulni a lent olvasottakból... :)

Kommentár nélkül:

"Gyakorta feltalálják a kiskanálban a mélyedést. Tudni kellene, hogy különféle szintű PR ismerettel rendelkező partner van, és célzottan számukra szóló munkát kellene végezni. A profinak közepes színvonaló tanácsot adni talán nagyobb hiba, mint a hozzá nem értőnek bonyolult érvrendszerrel adni jó tanácsot."

"Nem ismeri annak a médiumtípusnak a szabályait, megjelenési elveit és gyakorlatát, amely médiumtípusban én dolgozom."

"Sablonleveleket küldenek. Mindenkinek egyformát. Riasztó látni, a sajtólistát a levél elején, hogy hány helyen landolt már a meghívó.
Ha rájövök, hogy direkt reklám  (cég áll a rendezvény mögött és azt kellene sztárolni)
Szegényes és egyszerű a forma - semmi olyan nem tartalmaz, ami megragadná a fantáziámat."

"Kérjen lehetőséget személyes megismerkedésre.
Legyen tájékozott a médiumok profiljáról, célcsoportjáról, valamint a vele kapcsolatban álló újságíró tevékenységéről.
Ne vaklövéssel küldözgessen anyagot, mert úgy kicsi a találati arány. Bosszant, ha egészségügyi szakújságíróként pl. a Fülöp-szigetek légi forgalmáról kapok tájékoztatást, csak azért, mert szerepelek valakinek a listáján, amit egy másik cég munkatársa kontroll nélkül átvett. Ilyenkor úgy érzem, semmi nem számít, sem én, sem a lapom, sem az olvasóim."

"Sokszor nekik is tanácsokat kellene kérniük, és ezt nem teszik."

"Nincs személyes kapcsolat, és meg sem kérdezik milyen anyag érdekel minket. Nem ártana egyeztetni a magazinokkal is."

"Nagyképű, erőszakos, nyelvi hibák, nem alapos"

"A hozzám tartozó témaköröknél fogva szívesebben használom azokat az anyagokat, amelyek valamely ismert személyhez kötődnek, és az is nagy segítség, ha jól van megírva az anyag, változtatás nélkül közölhető. Sok tanácsadót nem ismerek személyesen, de akikkel sikerült akár online szinten közvetlenebb, félhivatalos viszonyt kialakítani, azokkal mindenképp könnyebb az együttműködés."

"Látatlanban keresnek. Fogalmuk sincs mik lehetnek a közös pontok."

"Ha megtanulnának rendesen fogalmazni, ne nekem kelljen a sorok közé rejtenem a reklámot. Kis utánajárással el lehet venni a zömében borzalmas PR-közlemények élét, persze azt meg a megrendelő torkán nem lehet lenyomni, mert az már nem fényezi úgy a terméket/szolgáltatást."

"Hogyha egy általuk szervezett eseményen nem törekszenek személyes kontaktusra. Ez később számukra nagyon hasznos lenne - már mint ismerős telefonálhatnának, az újságíró nem érezné ezt egy idegen zaklatásának. Esetleg a másik felet jobban megismerve személyes infókkal, ajánlatokkal hozakodhatnának elő, stb."

"Amikor kapok egy e-mailes meghívót egy rendezvényre, sajtótájékoztatóra, stb. 99%-ban kérik, hogy jelezzem, ha részt kívánok venni. Ha nem jelzek vissza, az azt jelenti, hogy nem tudok/akarok menni - FELESLEGES és IDEGESÍTŐ, ha emiatt még telefonon is felhívnak. (Köszönöm a lehetőséget, ezt már régen szerettem volna valamilyen formában jelezni :-)). Kár ezekkel a hívásokkal a gyakornokokat vagy saját magatokat szívatni :-)"

"A legnagyobb problémám ez: a pr-osok többségének munkája nagyrészt abból áll (nem tudom, hogy ez előírás-e), hogy folyamatosan kiskapukat keresnek a sajtóetika falain. Pedig nagyszerűen és mindenki számára átláthatóan működne, hogy ha a rendelkezésemre álló információ alapján úgy döntök, hogy érdemes írni a termékükről, akkor írok róla, és talán még értesítem is őket erről, hogy archiválni tudják – ez egy tőlük független döntés volt, és mindenki boldog. Ehelyett napi-heti rendszerességgel találkozom olyan pr-osokkal, akik mindenféle eszközökkel próbálnak zsarolni, nyomást gyakorolni, ugródeszkákat találni vagy megvesztegetni (pl ajándékokkal vagy puccos sajtórendezvényekkel). Rendszeresen találkozom olyan pr-osokkal is, akik azt hiszik, hogy a sajtóban található felület ingyen a rendelkezésükre áll; akik felháborodva tiltakoznak, ha kritikusan írok a termékükről; akik meg vannak győződve arról, hogy ha sok emailt írnak és sokat hívogatnak, akkor könnyebben bekerül a termékük a lapba (pedig ezzel csak azt érik el, hogy folyamatosan küzdenem kelljen, hogy elkerüljem a nyílt konfrontációt). Mindez sérti a független újságírás elvét, és hosszú távon nekik is rossz, mert _nagyon_ sokáig nem tud fennmaradni olyan lap, ami nem hiteles. (igen, olvasom ezt a blogot: proprtips.com) Köszönöm, hogy ezt elmondhattam."

"Ha a fenti kívánalmaknak megfelelve keresne akár telefonon, akár írásban. Plusz tisztában volna azzal, hogy kik dolgoznak a lapnál, s nem több éve távozott kollégát keres, vagy annak a nevére küld levelet, közleményt."

"Túl sok a lényegtelen, hír nélküli meghívó, sajtóközlemény. A közlemények túl hosszúak, bulvárosak, unalmasak, vagy egyszerűek. A pr-os sajnos, nem újságíróként gondolkodik, hanem marketingesként: eladni akar, nem venni. Pedig a fogyasztó szemével kellene gondolkodni. Sokszor nincsenek tisztában,hogy adott cégnél ki foglalkozik az adott területtel, így e-mailt és telefont is megeresztenek olyannak, aki nem a téma felelőse. A téma felelőse sem akar egyébként telefonhívást. Érteni kellene, ha valaki nem ír vissza egy meghívásra, az valószínűleg nem fog menni az eseményre. Nem kell megsértődni egyébként azon, ha egy újságíró nem megy a rendezvényre; megy egy másik későbbire. Ez nem felróható. Karácsonykor, vagy ünnepkor pedig jól esik az újságírónak, ha megköszönik munkáját esetleg egy levéllel, vagy egy kedves ajándékkal. Nem lefizetésről van szó, hanem egy gesztusról, ami lehet egy 200 forintos csoki is."

"ha nem adnak meg normális elérhetőségeket a levélben és ha ígéretük ellenére nem szervezik meg határidőre, amit megbeszéltünk"

"Nem utólag kuédjon anyagot a sajotajekoztatórol, hanem tisztejen meg azzal, hogy arra IS, meghivot kuld, es hadd dontsuk el, elmegyunk e s vagy sem A visszajelzes igenye az természetese azt mindig vallajuk. Mert az nem modszer, meghovo a havaroknak, es sajtoanyag csak utolag, es akkor derul ki sajtotajt tartottak. Ilyenkor barmilyen jo a téma nem jelenik meg. Egyek meg ebedre. És csak arra jarunk ami megjelenik."

Bármilyen kérdést, megjegyzést, véleményt szívesen veszek az itt olvasottakkal kapcsolatban kommentben, vagy akár a lenti elérhetőségeim egyikén! :)